Az igazi Antal, Lisszabon szülötte, csak annyiban felel meg a róla kialakult képnek, hogy fiatalon vesztette életét. Az eretnek- és szerzetesmozgalmak századának volt a fia, Szent Domonkos, Aquinói Szent Tamás, Assisi Szent Ferenc kortársa. Észak-Itália és Dél-Franciaország eretnekségekbe tántorodó tömegeit térítgette vissza a „helyes” útra a szó fegyverével. Érdemei elismeréséül IX. Gergely pápa alig 10 hónappal halála után szentté avatta. Hogy a szentté nyilvánítást a jámbor közvélemény is jóváhagyja, arról az egyház gondoskodott: e tíz hónap alatt Antal padovai sírjánál rengeteg csoda történt, számtalan kérés és ima talált meghallgatásra. Ez a közel egy év alapozta meg Szent Antal későbbi közbenjárói hírnevét.

 

 

 

 

Ezen a napon nem fogták be az állatokat, vagy láncon hajtották át, hogy erősek legyenek, mint a lánc. Az emberek Páduai Szent Antalhoz imádkoztak, hogy megőrizze állataikat a vadállatoktól. Helyenként dologtiltó nap volt. Az asszonyoknak nem volt szabad liszthez nyúlni, nehogy kelések legyenek a kezükön. Bács-Bodrog vármegyében férjjósló napnak tartották a nők, a lány éjszaka a tükörben megláthatja jövendőbelijét.

Somogyban a Szent Antal napja összekapcsolódott a szőlőhegyi munkák tilalmával is. Kaposváron és másutt ezen a napon még a hegybe sem volt szabad kimenni (erre a hegymesterek vigyáztak), mert különben a „tüke leragyásodik”. A Csurgó környékiek, gölleiek azért nem dolgoztak a szőlőben, mert ha ezt nem tartják be, elveri a jég a szőlőt.