Magazin

Hajós Alfréd úszóra, építészre emlékeztünk

Szerző: Lukács Kata, mtva.hu/olimpia.hu – 2017-02-01 16:37:17

1878-ban született Hajós Alfréd úszó, labdarúgó, építész, az első magyar olimpiai bajnok, posztumusz Ybl Miklós-díjas építész. Eredeti neve Guttmann Arnold volt. A vékonydongájú fiú a Markó utcai főreálgimnázium első tornaóráján felsült: nem tudott fölmászni a rúdon. A kudarc azonban nem vette el a kedvét: néhány hét után a titkos edzések eredményeként fölmászott a plafonig. Amikor Budapesten a Királyi József Műegyetemre járt, tanulmányai mellett tornázott, futott és úszott is.

Hirdetés 

Hirdetés 

1896-ban Athénban, az első újkori olimpián a 18 éves egyetemista két gyorsúszó számban, a 100 és 1200 méteren is elsőként ért célba, megszerezve a magyar sport első olimpiai győzelmeit. A versenyeket április 11-én rendezték a pireuszi tengeröböl 12 fokos vizében. 100 méteren 13 versenyző indult, s 1:22,2 perces idővel Hajós ért elsőként célba. Bár nagyon fázott, újból bezsírozta magát, s a sűrű program miatt az 500 méteres távot kihagyva 1200 méteren indult újra. Úgy nyert vagy hatvanméteres előnnyel, hogy körülötte sorra adták fel a riválisok a versenyt: egyszerűen kifagytak a vízből.

Aztán a versenyen olyan elánnal vetette magát a vízbe, hogy észre sem vette, hogy a kifeszített kötél horzsolja a testét, csak úszott, úszott. Nem tudta hányadik helyen van, a nézők – az úszás helyszínéül kijelölt öbölben voltak vagy negyvenezren – egyre hangosabb lármája jelezte, hogy célba értek. Hajós a „Zito i Ungheria!” („Éljen Magyarország!”) kiáltásokból vette ki, hogy ő győzött.

A görögök hatalmas ünneplésben részesítették, a király a fogadáson megkérdezte tőle: "Hol tanult meg ilyen jól úszni?" Mire Hajós nagy derültséget keltve csak ennyit válaszolt: "A vízben".

1895-ben és a következő évben megnyerte Bécsben a nem hivatalos úszó Európa-bajnokságot, majd 19 éves korában befejezte úszópályafutását. Áttért a tornára, majd a labdarúgásra, a Millenáris-pályán 1897. május 9-én lejátszott első labdarúgó mérkőzésen a BTC csapatában szerepelt. 1901-ben és 1902-ben tagja volt a bajnokcsapatnak, s 1902-ben az első magyar labdarúgó válogatottnak is.

1904-től építésztervezőként dolgozott Alpár Ignác, majd Lechner Ödön irodájában. 1924-ben Lauber Dezsővel készített stadionterve ezüstérmet nyert az olimpiai művészeti versenyeken Párizsban, úgy, hogy az aranyérmet nem ítélték oda. Alkotásai az eklektikától, illetve a szecessziótól a modern formák alkalmazásáig terjednek. Az általa tervezett, és ma nevét viselő margitszigeti fedett Sportuszodát, amelyet 1930 decemberében adtak át, a vasbeton-szerkezet lehetőségének merész kihasználása, korszerű tér- és homlokzatformák jellemzik. Ő építette többek között az újpesti Megyeri úti sporttelepet, a debreceni Arany Bika Szállodát, a győri versenyuszodát. 1945 után a Vajdahunyadvár, a Tőzsdepalota és több más középület helyreállítási munkálatait vezette.

1955. november 12-én halt meg Budapesten. Életútja tökéletesen példázza hitvallását, mely a test és szellem közti harmóniát állította középpontba.

Fecó hozzászólásán felbuzdulva, egy kisebb nyomozás után rátaláltam hogy Kalocsán mégis mit épített az első olimpiai bajnokunk, a magyar delfin becsületes nevén Hajós Alfréd. A városban a Kossuth Lajos utcában, a rendőrség épülete mellett áll az eredetileg csendőrlaktanyának épült, később szanatóriumnak használt, jelenleg társasházként fumkcionáló Murányi-ház.

1899-ben készült el Kolecsányi Endre főmérnök tervei alapján, majd a csendőrörs költözött bele. Egészen 1914. május 1-ig ott működött, ekkor átköltözött a mai Ecetgyár utcában épült új csendőr laktanyába. Ezután vásárolta meg 1920-ban dr. Murányi Károly orvos és szanatóriummá alakíttatta. Az átalakítások Hajós Alfréd építész, az első magyar olimpiai bajnok tervei alapján folytak. Az Erzsébet szanatórium 1921 januárjában nyitotta meg kapuit, sebészeti, nőgyógyászati és urológiai kezeléseket végeztek benne.

Az épület jelenleg felújításra szorul.