Magazin

Eötvös Lóránd fizikusra emlékeztünk

Szerző: Lukács Kata, mfgi.hu – 2016-07-27 15:42:44

1848-ban született Eötvös Loránd magyar fizikus, akinek egyik legismertebb alkotása a nevét viselő torziós inga. Egyetemi tanár, vallás- és közoktatási miniszter, akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a Matematikai és Fizikai Társulat alapító elnöke, hegymászó.

Hirdetés 

Hirdetés 

Jogi tanulmányi befejezése után leghőbb vágya volt, hogy "külföldi egyetemen, jó tanárok vezetése alatt" ismerkedhessen meg a természet világával Heidelbergbe utazott, ahol az egyetemen Kirchhoff, Bunsen és Helmholtz tanítványa. Elsősorban fizikát, matematikát és kémiát tanult. Hazatérése után, megpályázta a pesti egyetem elméleti fizikai tanszékén meghirdetett tanársegédi állást, melyet meg is kapott.

Jedlik Ányosnak, a dinamó feltalálójának  nyugdíjazását követően a kísérleti fizika professzora lett és megbízást kapott az elméleti és kísérleti fizikai tanszék egyesítése révén létrejött fizikai intézet igazgatói teendőinek ellátására. 1873-ban lett az Akadémia levelező tagja, majd 1883-ban rendes taggá nyilvánították. 1889-ben pedig megválasztották az Akadémia elnökévé. Közéleti tisztségei közül még meg kell említeni, hogy 1894-ben rövid 7 hónapon keresztül vallás- és közoktatásügyi miniszter volt.

Eötvös Loránd szerény, a háttérben meghúzódó tudós volt, kiegyensúlyozott egyéniség. Az intenzív szellemi munka mellett mindig talált időt a kikapcsolódásra, sportolásra. Rendszeresen lovagolt, 12 kilométerre lévő házából rendszeresen lóháton járt be egyetemi előadásait megtartani.

Nyaranta kerékpározott és szenvedélyes sziklamászó volt. Hegymászó teljesítményei Dél- Tirolban annyira ismertté tették a "magyar professzor" nevét, hogy 1902-ben az egyik 2837 m magas csúcsot róla nevezték el Cima di Eötvösnek, azaz Eötvös csúcsnak. Baráti társaságban gyakran emlegette tréfásan, hogy büszkébb hegymászó sikereire, mint a torziós inga felfedezésére.

Élete végén hosszantartó súlyos betegség gyötörte, de míg állapota engedte, megtartotta egyetemi előadásait. 1919 április 8-án hunyt el.

Eötvös halálát együtt gyászolta a nemzetközi tudományos élet és az egész magyar társadalom. Eötvös alkotásai révén örökre beírta nevét a fizika és geofizika történetébe.