Magazin

Isten éltesse a kalocsai, Jászai Mari-díjas színészt!

Szerző: Lukács Kata, magyarteatrum.hu – 2016-02-28 13:40:27

1961-ben, ezen a napon született Kalocsán Mertz Tibor Jászai Mari-díjas színész.Matek szakos volt a középiskolában. Máig imádja a logikai játékokat.  Az érettségivel együtt zsebében lapult a vitorlázó repülő képesítés, de szárnyalt versmondásban is.

Hirdetés 

Hirdetés 

– Mi leszel fiam? – megkérdezte tőle a gimnáziumi osztályfőnöke.

– Pilóta vagy színész – válaszolta.

– Hülye vagy – jegyezte meg. Pedig véresen komolyan gondolta.

Akkori színészideálja Gerard Philippe volt .

1979-ben, 18 évesen szerepelt a Tavasz ébredésében – a Kádár-korszakban botránykőnek számító darabtól eltiltották a gimnazistákat, akik aztán csőstül tódultak előadást nézni.

Az első olvasópróbán jött rá, hogy a szakmája valójában ön- és emberismereti tréning; pillanatok alatt eloszlott benne a romantikus színház képe. Attól kezdve vált rém izgalmassá a világ.

Örök emlékű alkotó műhelye a Schwajda György vezette Szolnoki Szigligeti Színház. Mámorító hat évet töltött ott. A rendkívül erős gárda szoros egységben dolgozott. Olthatatlanul kíváncsiak voltak egymásra, folyton együtt lógtak, a próbákon kívül is.

Amiben gyerek maradt, az a játék, amiben felnőtt az a családja iránti felelősség.

Később, szabadúszóként Tim Caroltól – a londoni Globe Színház főrendezőjétől  is rengeteget tanult:

„Tim sosem haladt merev elgondolások mentén. A próbafolyamat utolsó fázisában kezdte el úgymond rendezni a darabot; addig csak játék volt, sok szituációs gyakorlat, a produkció mégis tökéletesen összeállt a végén, sőt sokkal több igazság és élet költözött belé, mint a megszokott módon készült előadásoknál" emlékszik vissza a kalocsai születésű Mertz Tibor színész.

A színház lényegét a kapcsolatteremtés képességének mélységeiben látja: a nézőkkel, a kollégákkal, saját magával. A színház misztikus hely: A Ballada a 301-es parcella bolondjáról című darabban játszott, és a mű az ő irgalmatlan hosszú, száraz monológjával kezdődött. Egyik előadásra szakmunkás fiatalok érkeztek; rendetlenkedtek, hangoskodtak, a kulisszák mögött leverte a víz. Gondolta, ebből nem lesz monológ… Végül összeszedte magát, kiállt a színpadra, csak nézett rájuk és várt. Mintegy varázsütésre csitultak el, és némán hallgattak végig. Ez volt az egyik legszebb találkozása a közönséggel”

2011-től a szombathelyi Weöres Sándor Színház társulati tagja.