Magazin

A kalocsai Laurisin Lajos operaénekesre emlékeztünk

Szerző: Lukács Kata, caruso.blog.hu – 2016-03-26 13:20:16

1897-ben ezen a napon született Kalocsán, Laurisin Lajos operaénekes, apja városunkban törvényszéki bíró volt. Középiskolai tanulmányaimat Kalocsán és Esztergomban végezte. 1912-1917-ig az esztergomi érseki papnevelő intézet növendéke volt, majd belépett a jászóvári premontrei rendbe, de egy év után búcsút mondott a papi talárnak és 1919-21-ig a Rákosi Szidi Színiiskolájában tanulta a színjátszás alapelemeit.

A papságtól a színházhoz való fordulást a 20. század eleji Kalocsán bizonyára furcsa szemmel nézték.

Hirdetés 

Hirdetés 

Első színpadi fellépése, Budapesten volt  a városligeti Kis Színkörben. 1922-24-ig, mint a Turán Regös Csoport tagja bejárta az egész országot, s pár száz hangversenyen szerepelte.  Majd a Zeneakadémián végezte az operaénekesi tanfolyamot és később a Magyar Királyi Operaház tagjai sorába szerződtette Radnai Miklós. Bemutatkozhatott az Operaházban, mégpedig szokatlan szerepben, a Bajazzók Caniójaként debütál, amelynek köszönhetően dicsérő kritikákat kapott. Operaházi tagságának tizennyolc éve alatt a nagy Wagner hősökön és Mozart lírai figuráin kívül mindent elénekelt.

Később az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia tanára lett. Magyar irodalomtörténetet, költészettant, lélektant és magyar színjátszás és színháztörténetet oktatott.

1945. március 29-én elhagyta imádott feleségével Gere Lola énekesnővel Magyarországot. Lágerekben éltek Linzben, majd Bremen-Vegesachban Németországban.

1950. júl. 17-én partra szállt New Yorkban. Ahol eleinte a La Guardián dolgozott az United Air Linesnél. 1962-ben nyugdíjba vonult és New Yorkban a Sz. István és a S. Thomas Morus templomokban énekelt.

Idős korában korlátlan szabadidejét az írásnak szentelte. Különböző amerikai magyaroknak szóló rendezvényeken tartott terjedelmes felolvasásokat. Előadásai – István királytól a Nemzeti Színház történetéig – a távoli, idegen kézre került haza siratásai. Egy olyan Magyarországról álmodott disszidens társaival együtt, mely meglétekor, az 1930-as években is már csak egy korhadt délibáb volt. Gyönyörű kézírással írt tanulmányai nagyműveltségű, ám a világtól egyre távolabb kerülő ember képét rajzolják. Szomorú fotók tanulsága szerint kedvelt alakja lehetett a kint magyar emigrációnak, jelesebb temetéseken ő mondott beszédet, sőt, az a megtiszteltetés is érte, hogy 1971-ben ő fogadhatta a New Yorkba látogató idős, hatalmától megfosztott Mindszenthy bíborost.

Laurisin Lajos 1977. január 10-én hunyt el. Sírját New York-i magyar temetőben található.