1827-ben egy bányatársaság megépítette a gravitációs vasutat, amely egy 14 km hosszú lejtmenetben haladó pályán futott, hogy a szenet elvigye egyik városból a másikba. Az 1850-es években már az izgalomra vágyókat is a vasútra engedték 50 centért. 

Ezt az ötletet felhasználva tervezte és építette meg LaMarcus Adna Thompson gravitációs hullámvasútját.

 

Thompson remek üzletember volt: ő emelte kereskedelmi szintre a hullámvasutak működtetését. Megtervezte a hullámvasút egy sajátos változatát: az orosz változathoz hasonlóan két toronyból állt, valamint az azokat összekötő, 180 méter hosszú hullámos pályából (9,6 km/h-s sebességgel haladt a kocsi). Találmánya hatalmas siker volt: a Switchback Railway 1884 tavaszán kezdte meg működését, és naponta több száz dollárt bevételt hozott Thompsonnak. Élete során több mint 30 hullámvasút-szabadalmat nyújtott be, és számos új hullámvasutat épített haláláig.

 

 

A hullámvasutak történetét a 17. századi orosz jégcsúszdákig vezetik vissza: a faszerkezetes építmény felszínén egy több centiméter vastagságú jégpáncél biztosította a csúszós felület. Arról, hogy kinek az ötlete volt, hogy kereket szereljenek a szerkezet aljára, megoszlanak a vélemények – de 1817-ben már két olyan hullámvasút is működött Franciaországban, amelyeknél a lesiklószerkezetek kocsiknak néztek ki. egyre fejlettebbek, bonyolultabbak, gyorsabbak élvezetesebbek lettek a hullámvasutak.