Magazin

25 éve Szeles Mónika világelső teniszező nő lett

Szerző: Lukács Kata, hosszabbitas.hu – 2016-03-11 15:40:16

1991-ben, Szeles Mónika lett az első számú teniszező nő a világon.

A vajdasági Újvidéken született magyar családban. A legsikeresebb magyar teniszező: kilenc Grand Slam-győzelmet aratott, 1990-ben a francia Roland Garros legfiatalabb győztese. 1991-ben és 1992-ben a világ egyik legjobb női játékosa volt. 2009-ben a teniszhírességek csarnokának (International Tennis Hall of Fame) tagjai közé választották.

Hirdetés 

Hirdetés 

Édesapja, Szeles Károly mindig azt mesélte róla, hogy Mónika semmi mást nem akart egész életében, mint teniszlabdákat ütögetni. Már egészen pici korától kezdve, amikor egy újvidéki parkolóban két autó közé kifeszített hálón keresztül gyakoroltak egy kis faütővel, vagy amikor a képregény rajzolóként dolgozó papa egy könyv lapjainak sarkaira rajzolta le lépésről lépésre a szerva mozdulatsorát, hogy azt gyorsan pörgetve életre keljen a mozdulat. Az 1990-es évek elején olyan szintű csúcsformában volt, mintha éveken át eksztázisban játszott volna.

A teniszvilág történetének talán legsötétebb pillanatát élte át 1993 áprilisában. Mert ki szúrna le egy teniszezőt? Sőt, ki szúrna le egy 19 éves teniszező lányt egy 23 centiméteres csontozó késsel, miközben épp egy mérkőzésen játszik egy teltházas stadionban?

Ez az ember Günter Parche volt. A tébolyodott Steffi Graf rajongó, aki semmi mást nem akart, mint megvédeni kedvencét az ifjú riválistól, és hogy Steffi újra világelső legyen. A küldetése sikerrel járt, amikor 1993 áprilisában hátba szúrta Szeles Mónikát a hamburgi torna negyeddöntőjében. A teniszezőt, azonnal kórházba szállították, és bár a sérülések néhány hét alatt begyógyultak, a lelki sebek igazából soha többé nem. Két és fél év telt el, mire újra pályára mert lépni, és utána már csak árnyéka volt önmagának. 2008 februárjában végleg visszavonult.

Bár játékstílusa kissé keresetlen volt és semmiféle nőiesség vagy elegancia nem volt mindkét oldalról két kézzel ütött ütéseiben, nem beszélve az úttörőként bemutatott hangos és sokszor zavaróan idétlen nyögéseiről, mégis iránymutató volt, amit a pályán művelt – nem csoda, ha a jelenlegi játékosok közül sokan őt tartják példaképnek és inspirációnak.