Magazin

184 éve született Alexandre Gustave Eiffel

Szerző: Lukács Kata, mno.hu/mult-kor.hu – 2016-12-15 15:43:14

1832-ben született  Alexandre Gustave Eiffel francia mérnök, a vasszerkezetek építésének mestere, az aerodinamika egyik első kutatója, az 1889-es párizsi világkiállításra készült, Párizs jelképévé vált Eiffel-torony megépítője. Egyike volt azoknak, akik a nehéz és kevéssé rugalmas öntöttvas elemek helyett jóval teherbíróbb, hengerelt acélból készült, szegecselt térbeli rácsos szerkezetekkel dolgoztak.

Hirdetés 

Hirdetés 

Ő tervezte az 1867-es párizsi világkiállítás gépeket bemutató, hatalmas, boltíves csarnokát, a következő évben önálló céget alapított. Világszerte kapott megbízásokat, így ő tervezte a New York-i Szabadság-szobor tartószerkezetét, a Panama-csatorna számos hídját és zsilipjét. Magyarországon a budapesti Nyugati pályaudvar, a Margit híd és a szegedi Tisza híd vasszerkezeti tervei kerültek ki az Eiffel-irodából.

A „vas varázslójának” is nevezett mérnök leghíresebb építménye az 1889-es párizsi világkiállításra két év alatt felépített Eiffel-torony, amelyet a közhiedelemmel ellentétben igazából nem ő, hanem cégének egyik építésze, a svájci Maurice Koechlin tervezett; Párizs városa hétszáz ajánlat közül választotta az övékét. A  300 méteres torony akkor a világ legmagasabb építményének számított, csak 1930-ban múlta felül a New York-i Chrysler Building.

A munka 2 évig, 2 hónapig és 2 napig tartott, 7,5 millió frankba került, ez volt az első olyan építkezés, amelynek minden fázisát végigfényképezték.

A különleges konstrukció a maga idejében komoly ellenérzéseket váltott ki, Párizs látképét elcsúfító monstrumnak tartották. A tornyot eredetileg csak húsz évre engedélyezték, jövőjét csak az garantálta, hogy 1906-ban rádióadót szereltek a tetejére, később tévéműsorokat is sugároztak innen. A tornyot a párizsiak lassan megszerették.

Az Eiffel-torony fontos szerepet játszott az első világháború idején: a francia hadsereg innen fogott el rádióadásokat és fejtett meg kódolt üzeneteket.

A torony 1925 és 1936 között a világ legnagyobb hirdetőoszlopa volt: a francia Citroën autógyár jóvoltából negyedmillió színes villanyégő került az építmény három oldalára. A fényárban úszó tornyot több mint 30 kilométerről is látni lehetett, Charles Lindbergh például ezt használta jelzőfénynek, amikor 1927-ben átrepülte az Atlanti-óceánt.

Mára az „öreg hölgy” Párizs szimbóluma és egy 2012-es felmérés szerint Európa leglátogatottabb műemléke. Évente mintegy nyolcmillió turista keresi fel, a számítások szerint 435 milliárd eurót ér.