Az államfőt akarata ellenére szinte lehetetlen eltávolítani. Megbízatása ugyanis az alaptörvény szerint csak kivételes esetekben, így a megbízatási idejének lejártával, halálával és lemondásával szűnik meg. Emellett távoznia kell, ha a parlament kétharmados többséggel megállapítja, hogy tisztségével összeférhetetlen más tevékenységet folytat, a megválasztásához szükséges feltételek már nem állnak fenn, illetve feladatait kilencven napon túl nem képes ellátni.

Schmitt Pál esetében azonban az összeférhetetlenség nem jön szóba, betegség sem akadályozza munkája elvégzésében, és a megválasztásához szükséges feltételek sem szűntek meg. Nem is szűnhetnek meg, mert az alaptörvény csak azt tartalmazza, hogy „bármely magyar állampolgár, aki a harmincötödik életévét betöltötte”, államfővé választható, az állampolgárságától pedig senkit nem lehet megfosztani, s arra is kevés az esély, hogy valaki visszafiatalodjék.


Van azonban még egy lehetőség: „az alaptörvényt vagy tisztsége gyakorlásával összefüggésben valamely törvényt szándékosan megsértő, illetve szándékos bűncselekményt elkövető köztársasági elnökkel szemben az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja a tisztségtől való megfosztást”. Az eljárást ebben az esetben az Alkotmánybíróság folytatja le.

Schmitt esetében pedig elvileg felvetődhet, hogy a doktori disszertációja kapcsán bűncselekményt követett el: az ugyanis, aki „az irodalmi, tudományos vagy művészeti alkotás szerzőjének a művén (…) fennálló jogát haszonszerzés végett” megsértette, vétséget követ el.


Kolláth György alkotmányjogász azonban kérdésünkre leszögezte: ha az államfő 1992-ben el is követte ezt a bűncselekményt, az már elévült, így Schmitt Pálon az akkori feltételezett vétket – az államfőre vonatkozó, az általános szabályoktól eltérő rendelkezések hiányában – bizonyosan nem lehet számon kérni. Kolláth szerint van azonban kiskapu. Az államfő a törvények kihirdetése előtt politikai vétót gyakorolhat – tehát visszaküldheti a jogszabályt megfontolásra a parlamentnek –, illetve az általa nyilvánvalóan alaptörvény-ellenesnek talált törvények esetében az Alkotmánybírósághoz fordulhat. Schmitt Pál azonban – a „jogalkotás motorjaként” – mindent gondolkodás nélkül aláírt.

Amennyiben kiderülne, hogy őt az apparátusa az utóbb alkotmányellenesnek bizonyult törvények esetében előre figyelmeztette, más lenne a helyzet. Kolláth szerint ebben az esetben felvethető, hogy az államfő megsértette az alaptörvényt, és akkor a parlamenti képviselők ötöde kezdeményezhetné a tisztségétől való megfosztást. Igaz, az eljárás megindításához ekkor is kétharmados többségre van szükség.

Lencsés Károly | Népszabadság