Lady Gaga új albumán mindent megtesz azért, hogy popsztárból és
bulvárhősből pop-art ikonná váljon, de a puszta ambíción túl nem látunk
semmit, amitől több lenne ez az album egy erősen közepes poplemeznél.
Persze Stefani Germanotta nem Lady Gaga lenne, ha nem szervezne igazi
vásári felhajtást új lemeze köré: ezúttal a borítóért is felelős Jeff
Koons alkotott az énekesnőről az életnagyságúnál nagyobb szobrot,
amelyet a lemezt beharangozó, divatbemutatóvá dizájnolt, online
közvetített Art Rave keretében
lepleztek le. Ez tipikusan az a fajta rendezvény, amellyel mindenki jól
járt: Koons nevét (ismét) megjegyezte a világ, az énekesnő pedig
közelebb került a nagybetűs művészethez, így egy kicsit mindketten
napjaink Andy Warholjának érezhették magukat.
De mit tett ez
hozzá a lemezhez? Megújult-e a csomágoláson túl bármi Lady Gaga
produkciójában? A dalok nem jobbak és nem rosszabbak, mint a debütáló
lemezén, sőt, többségében leginkább épp ugyanolyanok, csak épp az az
újdonságérték tűnt el, amitől a The Fame még izgalmasnak tűnt.
Mindössze két dalt találunk, ami kilóg ebből a sorból, és ezeket is a
közreműködők teszik mássá, érdekessé. A Jewels n\' Drugs három rapperrel készült, és jellegzetesen mai erős basszusoktól és tánczenétől ihletett hiphopdal, a Do What U Want pedig
attól a lemez legjobb dala, hogy R. Kelly énekel benne. A produceri
munka persze tökéletes, a dalok hatásosan komponáltak, rádióbarátra és
táncolhatóra csiszoltak, legtöbbször a szexről, a pénzről, a sikerről
szólnak jól táncolható dance-pop köntösben, egy-egy okos referenciával
(ilyen a Fatboy Slim-es kiállás a Swine című dalban). Megmarad a korábbi lemezek Madonna-központúsága is, a Sexxx Dreams például egy az egyben a kilencvenes évek elejének Madonnáját idézi, míg a Gipsy a Kylie Minogue-féle diszkópop felé tesz egy bólintást. Az egész lemezről fájóan hiányzó személyességet az egyszálzongorás Dope című
dal hivatott pótolni, amely az előadó alkohollal és droggal vívott
küzdelméről is vallani hivatott, valójában azonban egy tipikusan album
végére szánt zongorázó, nagyot éneklős dalról van szó, amellyel
Germanotta hangja nehézkesen birkózik meg, és a jobban kellesz, mint a drog sem egy jól sikerült személyes vallomás.
Így mutatta be a címadó dalt Lady Gaga
Az
erőteljes ambíciók tehát önmaguk harsány felmutatásán túl nem mutatnak
semmit, olyan színes, feltűnőre fújt és üres az egész album, akár a
Gaga-ikonográfiában agyonhasznált buborékok, színes labdák és lufik
összessége.
A sípszó után hagyjon üzenetet!