A mai Reggeli Gyorsban kezünkbe akadt egy újabb cikk arról, hogy a magyar valószínűleg a legszomorúbb, legdepressziósabb nép a világon. Ezt nem annyira voltunk hajlandók elfogadni, így eltűnődtünk, mitől lehetne jobb legalább a mai nap. Hallgatóink különböző módon keresték a boldogabb órákat; olcsóbb sört, vagy ingyenes wifit nélkülöztek - többek között, de ami a legmegkapóbb lehet és tényleg működik, az a nosztalgia. Ha meg nosztalgia, akkor eszükbe jutottak a régmúlt Magyarországra jellemző autói, a Ladától a Wartburgon és Skodán át a Trabantig, mert ezekre nem tudunk - akármilyen okból - nem mosolyogva gondolni. A járművek még ma is róják az utakat, és elkezdtünk utánajárni, kit milyen emlék köt hozzá. A stúdióba betérő kollégánktól, Ricsitől rögtön lekértük évekkel ezelőtt, "veteránosítás" céljával vásárolt Skoda 100-asának adatait, és a kicsike állapotát (KATT a cikk alatti első lejátszóra)...


Ricsiről rögtön kiderült, hogy komoly érzelmi okokból vette a kocsit, és ha egyszer old timer lesz, az nagy siker, ám addig is boldogságot adó vágy. Mert szép emlékeket idéz, amelyek akár kötődhetnek fiatalkori, szabad ég alatti bulikhoz is. Ez utóbbiakhoz jött jól némely Ladába épített Videoton hangfalszett, amelyekről azt tartják, ha eleget áll tűző napon, úgy olvad rá a kalaptartóra, mint egy tábla csoki. Ezt Joe bácsi nevű hallgatónk is alátámasztotta, de gyorsan hozzátette: neki van otthon ilyen, igaz, a fentinél sokkal jobb állapotban. A klasszikust ő is egy zsiguliból menekítette ki, majd hordozta egyik autójából a másikba - végighajtotta ugyanis a komplett szocialista gépkocsi-palettát (második lejátszó, lent).


Amit Joe bácsi megígér, az valószínűleg úgy is van: a beszélgetésben említett hangfalakat valóban behozta megmutatni (lsd. a képen). Meggyőződtünk az eredetiségükről, de azért csalódtunk, mikor az anno rajta feltüntetett árat nem tudtuk már leolvasni. Sebaj, a korai erdei bulik hangulatát azért felidéztük Joe bácsival; ezek a hangszórók aztán tényleg sokat láttak (harmadik lejátszó, alább)!