"Thank you so much for believing my weirdness" - ez a dokumentumfilmjében elhangzó mondat árulkodik a legjobban korunk egyik érthetetlenül legsikeresebb énekesnőjéről. Érthetetlen, mert a csaj furcsa. Ahhoz túlzottan, hogy a bájos kislányt szeressük benne, ahhoz pedig kevéssé, hogy a vadállatot.


Katy ott libikókázik valahol a két véglet, mondjuk Selena Gomez, illetve Lady Gaga között, és mindeközben magasról tesz a koncepciókra, hogy minden áron kúl, vagy makulátlanul szexi vágyálom akarjon lenni. Egyszer őrjítően vonzó, máskor ölelni valóan melankolikus, és ha kell, nyilván tök hülyét is képes magából csinálni - ez ad jelenségének valamilyen utolérhetetlenül egyedi ízt... Igen: egyéniség.


Most azt is megnézhetjük, hogy ez a hatalmas ártatlan szemeivel hengerlő lány hogyan került a kisvárosi gospell-kórusból pompás színpadokra, tinilányok falaira, fiatal srácok féltve őrzött magazinjai közé, és hogyan nyerte meg a teljes világ szimpátiáját, úgy, hogy nincs aki utálná, de mégsem hagy senkit hidegen... 3D-ben jön a Katy Perry: Part of Me, és a térhatásért úgy fest érdemes lesz elmenni az első moziig:


Katy Perry zenés dokuját július 5-től vetítik a tengerentúli mozik - magyar premierdátumról még nem tudni, de mivel nem vagyunk nagy dokumentumfilm-fogyasztók, alighanem DVD-re küldi majd a hazai forgalmazó.

Gábor János