Film, premier

Fél szemmel is zseniális: A félszemű

Szerző: Gábor János, – 2011-01-15 13:14:17

Az ún. "újkor" legutóbb a \'90-es években igyekezett visszahozni a \'60-as, \'70-es évek divatműfaját, a westernt, akkor is főleg Kevin Costnernek köszönhetően. Korszakalkotónak tűnt a Farkasokkal táncoló az évtized elején, de nem sikerült megismételni a sikert a Wyatt Earp-pel, annak ellenére, hogy bizton állíthatjuk: az elmúlt 20 év vadnyugatfilmjei közt kétségtelenül az egyik legjobb.

Costner a \'94-es klasszikusban:



Egyetlen "hibája" csupán annyi volt, hogy túlságosan korhűre sikeredett. Nem csupán a helyszín és a korrajz szempontjából, hanem szereplői személyiségjegyeiben is. Mert a 19. századi Amerika komorságához egyszerűen nem passzol Terence Hill vigyora, kék szeme és kedves bunyói. Akkor és ott bizony tényleg olcsón mérték az emberéletet, és a pusztaságok kalapos, lovas urai vastörvényin megkeményedett férfiak tényleg halomra lőtték egymást egy marék dollárért, valóban semmibe vették és verték a nőket, dühükben pedig agyonlőtték a zongoristát, még akkor is, ha csak egy volt 100 mérföldes körzetben.

Jeff Bridges és Hailee Steinfeld a 2010-es A félszeműben:



Nincs romantika, nagy naplementébe lovaglás szíved hölgyével, csupán a farkastörvények. Ugyanolyan hangulatú  és ezért lehetne gyengéje az új A félszeműnek a komorság, rideg korhűség, mint annak idején a Wyatt Earpnek, amit nehezen vett be a közönség gyomra - annyira szívszorító volt. A közönség megérett a kemény westernre, hiszen úgy fest, hogy az Oscar-díjas Ethan és Joel Cohen testvérpár filmjét mindenki látni akarja: eddig több mint 115 millió zöldhasút fizettek érte a nézők csak Észak-Amerikában.

Matt Damon rém hiteles, mint texasi ranger:



Pedig elődeihez képest csak annyiban haladóbb szellemű, hogy finoman fel-feloldja a komorságot pár elmés, vicces párbeszéddel, vagy egyszerűen azzal, hogy hagy minket nevetni a kiváló színészgárdán. Őket meg hagyták játszani. Igazából ebben áll az erőssége a Coen fivéreknek: maguk köré gyűjtik Hollywood legjobbjait, és engedik, hogy kihozzák magukból a legjobbat, amit a karakter megkíván. Itt van a film kedvéért elcsúfított Hailee Steinfeld, aki 14 éves kora ellenére méltó partnere az elmúlt évei legjobbját hozó Matt Damonnak és a nemes egyszerűséggel zseniális Jeff Bridgesnek, aki oly\' meggyőzően hozza az egyik pillanatban sziklaszilárd, a másikban röhejes alkoholista marshall-t, hogy ha nem szégyellném magam, vastapsot szítanék már a nézőtéren egy-egy briliáns pillanatáért. A rendezők rajtuk kívül még "megvillantották" eddigi legnagyobb sikerüket hozó, Nem vénnek való vidék c. mozijuk sztárját, Josh Brolint is, akit bizony jobban is kihasználhattak volna. Ám a kislány, és apja gyilkosának találkozása a film egyik legjobb pillanata - perzsel a vászon! Ehhez kétségtelenül kellett Brolin fizimiskája.


Mindenki annyira kemény és edzett, szánalmas és ápolatlan, amennyire lennie kell, amilyen tényleg volt a kor embere. És annyira jól mozognak közegükben, olyan hitelességgel jön át az egész hangulat, hogy már nekem fáj, de feszült figyelemmel várom végig, aztán hagyom, hogy végleg szíven döfjön a finálé. Aki puskaporos, végletekig pergő westernt vár, csalódni fog. Aki viszont fogékony az árnyalt karakterekre, kiváló színészek csillogó jutalomjátékára, jól megírt párbeszédekre, és hajlandó megszeretni a szereplőket a maguk végtelen nyersesége ellenére, vállalva azt, hogy bármely pillanatban elveszítheti őket, annak nem szabad kihagyni A félszeműt! A magyar mozikban február 17-től...