Tényleg csak a pénzhajhászás miatt lesz kilencórás a háromszáz oldalas A hobbit filmverziója? Lehet A Gyűrűk Ura előzménye több egyszerű gyerekmesénél? Vannak A hobbitnak mélységei? Jóvátehetőek a böfögős-turházós poénok bármivel? És hogy jön ide az Antigoné?

Jó másfél évtizeddel ezelőtt Peter Jackson nagy hőstette volt, hogy kiharcolta a stúdiónál: a hat részből és három kötetből álló A Gyűrűk Ura hadd legyen háromrészes. Ugyanez a harc most a legnagyobb hibának tűnt: A Gyűrűk Ura egyetlen részének vastagságát is alulról súroló A hobbit háromszor háromórásra duzzasztása aligha tűnhet másnak, mint elvakult pénzhajhászásnak. Arról nem is beszélve, hogy mennyivel kisebb horderejű regény A hobbit a húsz évvel később megjelent nagy műnél.


A Gyűrűk Ura mesébe ágyazva a hatalom kísértő erejéről és felhasználásának erkölcsileg helyes és helytelen lehetőségeiről, az elnyomással szembeni kiállás fontosságáról szól, és arról, hogy semmilyen egyéni érdek sem írhatja felül az összefogás szükségességét. Az a regény az örök jó és  rossz összecsapásának egyik - ha nem a - legnagyszabásúbb és legkáprázatosabb története, döbbenetesen sok mitológia kitalálásával úgy, hogy minden társadalom történelme egy-egy politikai-morális létstratégiát képvisel. De mi ezzel szemben A hobbit? Egy kissé bugyuta nyelvezettel megírt, nem túl bonyolult mese egy rakás törpről, akik bár elég jómódúak, mégis szeretnének bosszút állni egy sárkányon, aki valaha elvette a pénzüket. Ebben a különösebb tanulságok és súly nélküli történetben pedig elég nehéz volt meglátni az okot arra, hogy egyáltalán filmet forgassanak belőle, nemhogy rögtön hármat.


De A hobbit épp azért sikerült igazán nagyszerűre, mert Peter Jackson - és állandó alkotótársai, Fran Walsh és Philippa Boyens - elvégezték azt a munkát, amelyet J. R. R. Tolkien nem. Egyrészt a hangsúlyok tologatásával és némi betoldással komoly és örökérvényű alapkonfliktussá változtatták a regényben még egyszerű kincsvadászatot; másrészt átemeltek A Gyűrűk Urá-ból mindent, ami annak többlettartalmat, metaforikus értelmezési lehetőséget adott; harmadrészt pedig Tolkien más, posztumusz megjelent írásai és saját ötleteik alapján tökéletesen elhelyezték A hobbit-ot ugyanazon a törésvonalon, amelynek egyre súlyosbodó rengései A Gyűrűk Urá-t is mozgatták...

Kovács Bálint
[origo]