FM100-blog

Beszámoló a Kalocsai Dumaszínházról

Szerző: Gábor János, – 2010-11-02 11:10:59

Sokadik fejezetén vagyunk túl a Korona FM100 szervezte Kalocsai Dumaszínháznak. Ezúttal a Showder Klubból, illetve a Dumaszínház társulatból már évek óta ismert Aranyosi Péter és a Rádió Kabaréból, újabban pedig a Cool TV után a nagy sikerű RTL-Klub műsorából közönség elé lépő Pataki Balázs volt a vendég. Az egyre jobban becsült Kalocsai Színház falai között lassan két éve minden második hónapban megfordulnak a népszerű humoristák, és bárki bármit mond, ennél üdítőbb színfoltja talán nem is lehetne az intézmény programjának.





Kell a stand-up, mint egy falat kenyér egy olyan világban, amikor közülünk lépnek a deszkákra hétköznapi srácok, és úgy „mondják meg a frankót”, hogy ha nem is ilyen szándékkal töltöttük fel ismét a széksorokat, de magunkon tudjunk félelmetesen nagyokat nevetni. Na meg a minket körülvevő világon, abszurd ostobaságokon, amelyek talán fel sem tűnnének a celeb-világ, vagy a politikai paletta kapcsán, ha nem lenne ez a maroknyi őrült, akik jól irányzott balhoroggal gyomron vágnak a ferde tükrükkel, és felnyitják a szemünket. A Dumaszínház után, kifelé jövet másnak tűnik a világ. Szokatlanul vidámnak és könnyednek. Köszönet érte!


Pataki Balázs és Aranyosi Péter párosa azért volt különösen élvezetes, mert mindkét rutinos humorista sajátja a vitriolos önirónia. Ehhez pedig döbbenetes bátorság kell. A humor „legmeztelenebb” műfajáról beszélünk – nincs díszlet, nincs súgólyuk, nincsenek társak, semmi kapaszkodó. Esetükben csak életük leggyengébb pillanatai, még jobban a fejük tetejére állítva, mint ahogy az valójában történt. A kínos pillanatok az első randin, a nyilvános lerészegedés a repülőn, a fiatal apa fogyatékosságai a gyerekek pelenkázása közben, vagy a megaláztatás az urológusnál. Vicces ez egyáltalán? Egy cseppet sem. Addig a percig, amíg nem halljuk a hazai stand-up comedy hazai krémjétől. Az általunk is megélt „setét” pillanatok hirtelen más fénybe ragyognak, az emlékeinkben már nem cikinek, vagy arcpirítónak tűnnek, hanem szórakoztatónak. A műfaj „alattomossága” pont ez, hiszen azt hisszük, hogy a vicces fickón nevetünk, ott fenn a színpadon, pedig nem. Magunkon. Ezt meg a fellépő élvezi. Nem is kicsit. De ez egy egészséges kompromisszum. És kérünk még! Nevessünk a humoristán, a világunkon, ahogy ők látják, a bajaikon és fogyatékosságaikon, amelyek hozzánk is tartoznak. Nevessünk tehát magunkon! Legközelebb december 26-án, vasárnap este 8-kor, Beliczai Balázzsal és Dombóvári Istvánnal. Vidám karácsony lesz!