Film, premier

Zseniális lett a leszbikus baletthorror!

Szerző: Gábor János, – 2010-09-03 08:24:05

Épp\' hogy bemutatták Velencében, a helyszínen tartózkodó hazai kritikus máris halálra dícsérte a Black Swan c. legújabb Aronofsky-filmet. A pasas legutóbb a Pankrátorral emelkedett égi magasságokba, amellyel az örökre eltűntnek hitt Mickey Rourke-ot is rehabilitálta. Most nem kopottas fényű színészekhez nyúlt, hanem olyan zseniális gazemberhez, mint a francia megasztár Vincent Cassel (Bíbor folyók) és - hogy szexuálisan is rettenetesen túlfűtse az egész sztorit - a gyönyörű Natalie Portman (Leon, a profi, Közelebb), illetve az állítólag eddigi legjobbját hozó Mila Kunis (Lepattintva, Max Payne). A két szépséget ráadásul nem elhanyagolható leszbikus viszonyba is zavarja a sztori... Mmmm...



Mielőtt azt feltételeznénk, hogy csupán gatyarobbantásra készült image-moziról van szó, gyorsan szólunk, hogy kőkemény pszichothrillerre van kilátás... - Gábor János (Korona FM100)

Nézzük az origo kritikáját... A hátborzongatóan remek előzetes után...



Két éve Darren Aronofsky az utolsó napon igázta le a velencei filmfesztivál versenyszekcióját A pankrátor-ral, ami az Arany Oroszlán után egy sereg díjat elnyert (főleg az újjászületett Mickey Rourke-nak). Nem csoda, hogy új filmjét tárt karokkal várta az olasz szemle és a nagy presztízzsel járó nyitóestére osztották be.

Aronofsky időközben elhintette, hogy a Black Swan és A pankrátor eredetileg egy filmnek indult és a kiöregedett harcosnak egy balerina lett volna a szerelmi érdekeltsége. Nem könnyű elképzelni, ahogy a csatakos, izzadt Mickey Rourke a pipiskedő Natalie Portmannek teszi a szépet (bár egy pár YouTube-os mashup majd biztos segít), de a Black Swan műfajilag is erősen elüt a rendező előző drámájától, hiszen leginkább pszichothrillerként lehetne meghatározni. Ami azonban közös a két filmben a velencei dobbantón kívül az a tökéletes szereposztás.



Vincent Casselnél jobbat el sem lehetne képzelni a kujon koreográfus szerepére, Mila Kunist minimum az új Angelina Jolie-ként fogják e szerep után emlegetni, Winona Rydert pedig -lényegesen rövidebb ideig ugyan, de legalább annyira hátborzongató kiégett egykori múzsaként viszontlátni, mint Mickey Rourke-ot a már emlegetett A pankrátor-ban.

Az egész mégis Natalie Portmanen állt vagy bukott, hiszen neki kell megformálnia a saját egójában végzetesen eltévelyedő balerinát. Ahogyan Cassel karaktere számtalanszor elmondja neki a filmben, a fehér hattyút tökéletesen adja, de a fekete nem jön belülről. Eddig legalábbis nem jött, sőt, az a bizonyos művészi frigiditás egész eddigi filmográfiájára jellemző és hiába bájos, tehetséges színésznő, nem egy munkájára ráfért volna ha megjelenik egy Vincent Cassell és ráripakodik, hogy "Eredj haza és maszturbálj végre egyet!"...



Wes Anderson rövidfilmjét, a Hotel Chevalier-t leszámítva a nem-pedofiloknak sem túlzás azt állítani, hogy a León, a profi-ban volt utoljára szexis. Eddigi steril ártatlansága miatt ezért kifejezetten sokkoló, amikor belső fekete hattyúját keresve agresszívan magához nyúl, Mila Kunissal smárol vagy a Mulholland Drive óta a legjobb leszbikus szexjelenetben vesz részt.

A Black Swan-t átlengi egyébként a kilencvenes évek erotikus filmjeinek (pl. Fülledtség, sőt Elemi ösztön) hatása, az ijesztő jelenetek pedig egy ázsiai tucathorrornak is becsületére válnának, de Aronofsky kezében mégsem válik bűnös élvezetnek minősülő B-filmmé az alapanyag, mert szépen összeáll, hogy miről is akar szólni a Black Swan és egy ilyen sokoldalú, bevállalós rendezőtől egyáltalán nem nehéz elhinni, hogy egy művésznek bizonyos szempontból igenis bele kell halnia a szerepébe.



Bámulatos arányérzékkel adagolt táncjelenetek és bátran használt zene mellett a film végig lebilincselően izgalmas és szórakoztató. Tavaly Tarantino (zsűrielnök idén itt Velencében) használt egy sokak által arrogánsnak bélyegzett befejezőmondatot ("Asszem ez a mesterművem.") a Becstelen brigantyk-ban, de a magabiztos Aronofsky még tovább megy a Black Swan zárósorával: "Tökéletes volt." - és igaza van.