A Csataló helyett a Hadak útján magyar címet kapta a War Horse c. új Steven Spielberg-film, ami jó három hónapos csúszással, csak jövő februárban jut el a magyar mozikba. Még jó, hogy nem karácsonykor (mint mindenhol máshol), mert ez a dráma épp\' elég nyálasnak tűnik ahhoz, hogy néhány ünnepi vígjáték és vidám cukiság között legalább annyira csessze el a napom, mint egy mákos gubába ágyazott keszeg hátúszója, ahogy komótosan végigcsúszik a torkomon, csinál bele egy gombócot, és megríkat. Mert az állat-gyerek filmek közt ez pont egy olyan lesz, ami (utállak!) működik. Az a film, amit mindenki meg fog nézni, és férfiatlanságnak tartja majd bevallani, hogy a mozi diszkrét félhomályában el-elmorzsolt néhány krokodilkönnyet a szeme sarkában.


A történet Albert (a gyerek) és Joey (a ló) barátságáról (mi másról?) szól. Nem, nem ennyire egyszerű. A jelek szerint gyakorlatilag együtt nevelkedtek, testvérekként nőttek fel, aztán a lovat besorozzák (igen, a lovat), és I. világháborús frontra viszik, ahol az a dolga, hogy szépen megkomponált robbantásokat kerülgetve rohanjon mint az állat, bele a szürkeségbe, bele a naplementébe, bele a lövészárokba, igazából mindenhova, ahol jól mutat egy szépre kefélt sörény, véresen. Albert a barátja után megy, hogy megmentse, mert "a lovakat lelövik, ugye?"...


A vén csataló (Spielberg) láthatólag piszok zseniálisan rakta össze ezt a drámát. Nincs olyan eleme, ami már az előzetes alapján ne működne. Az arcok, a helyszínek, a csatajelenetek, és még ez a gebe is, ami úgy néz bele a kamerába, hogy a szívem hasad meg tőle, és máris bőgnék. Hogy rohadj meg Spielberg, a lovaddal együtt!

Hadak útján - magyar premier: 2012. február 2.

Gábor János