Film, premier

Nagy lebőgés: béna lett a Szex és New York 2.

Szerző: Vörös István, – 2010-05-27 23:50:12

Az Origo Filmklubjában elég lesújtó kritika született a Szex és New York legendás sorozatának második filmjéből. Ugyan már az első sem hozta a népszerű epizódok színvonalát (ebben csaknem kivétel nélkül egyetértett a kritika), a második film úgy tűnik elérte a mélypontot, és lerombolt mindent, amit a folytatásos kisfilmek éveken keresztül felépítettek... olvasható Mesterházy Lili kritikájában. Lássuk!

Szex és New York 2: A múmia visszatér

A Szex és New York 2-ben emelik a tétet: ez a film ízléstelenebb, vontatottabb, unalmasabb és értelmetlenebb, mint a két évvel ezelőtti első film. Sarah Jessica Parker múmiája pedig könyörtelenül bosszút áll a tizenhat év feletti nézőkön.

Rögtön az elején tisztázzunk valamit: ez egy nagyon rossz film. Rossz volt az első rész is, de akkor még talán hajtotta az embert a vágy, hogy a tévésorozat befejezése után újra láthassa a négy magassarkú New York-i barátnőt. A folytatásban azért ennél több kéne. Akinek persze elég az, hogy Carrie és a többiek megint 5 epizódnyi időben visonganak, lelkiznek, öltöznek és vetkőznek, az ne is olvasson tovább; őt tökéletesen kielégíti majd a Szex és New York 2.

Emelték a tétet. A második részben Michael Patrick King merészen megduplázza az első rész összes értelmetlen, unalmasba hajló laufját és lendületesen léghajónyira dagasztja az összes eddigi klisét. Melegházasság? Hát akkor minimum egy Liza Minelli szórakoztassa a násznépet, nem baj, hogy végig azon rettegtem, szegény asszony ne kapjon szívinfarktust ez alatt a groteszk Single Ladies-show alatt. A harmadik részben valószínűleg Diana Ross és Barbra Streisand lesz a két tanú, nem tudom; ezek a New York-i melegek (vagy inkább "langyik", ahogy a magyar szinkron fogalmazott) már csak így hajlandóak örök hűséget esküdni egymásnak.

És a sztori. A múltkori részben Mexikóban lazultak a csajok, most repüljenek Abu Dhabiba. Sőt, ragadjanak is ott, egy luxushotelben. Szóljon ez a két és félórás film erről: mit csinál négy jól karbantartott, többnyire rosszízlésű negyvenes-ötvenes amerikai nő egy hétcsillagos arab szállodában? Mexikóból tényleg elég volt félóra, de ez a kiruccanás legyen inkább másfél órás, vagy még annál is több. Kit érdekel New York, de komolyan? Oda történet kellett volna, karakterek. Ide elég a négy csaj, a rosszul értelmezett keleti kényelem, az egykedvű homoktenger, a fura arabok, Samantha "meredek" poénjai, meg a ruhák. (A ruhák? A négy nő legtöbbször úgy fest, mintha a Cirque du Soleil jelmezeiben indulnának aerobikozni a sivatagba.)

Merész gondolat, hogy ezért a forgatókönyvért valaki fizetést kapott. A Szex és New York, a sorozat, hajdanán arról szólt, hogy van egy város, egy legenda, egy álom és ebből hozzunk ki mindent, amit csak lehet. Én is éltem ott egy évet, tudom, mennyire volt a valóság Carrie-ék világa és mennyire nem az, de ez sem zavart, mert szeretem a legendákat és szeretem az álmokat. Ez zavar a legjobban ebben a két filmben: közük nincs már New Yorkhoz, vagy akár a négy csaj legendás barátságához. Az első két percben felvillan valami, felcsendül Alicia Keys, naná, és Carrie visszaemlékezik, milyen volt az életük valamikor a nyolcvanas évek New Yorkjában, amikor először találkoztak. Jól figyeljenek, mert ez a film csúcspontja; innen már csak lefelé visz az út. A következő 144 perc mélypontok sorozata, és nehéz eldönteni, mikor süllyedünk a legmélyebbre. Talán, amikor azon kell nevetnünk, hogy Charlotte aerobikcucca jól bevág a lába között, vagy a karaoke-jelenet, ami egy hosszú, vontatott dal (I Am Woman) kötelező végighallgatásával jár, vagy Samantha bármelyik, tetszés szerinti orgazmus-üvöltése, vagy flörtje a dán, dereshajú építésszel, aki pontosan úgy néz ki, mintha egy igényesnek szánt Los Angeles-i szoftpornóból lépett volna ki.