Rövid a film, én sem húzom sokáig: Tilla cigányos filmje megdöbbentően jó, évek óta nem láttam ilyen klasszat, még egészestésben sem.


Ha van jó tesztelő egy csicskáztatásról szóló, tanyán játszódó filmhez, akkor az én vagyok. Az nem kifejezés, hogy nem érdekelnek a szociális témák: én az alieninváziót meg a Total Recallt szeretem, és előbb veszek jegyet egy 3D-s, animált állatra, mint egy szegényre, ha pedig kiderül, hogy a fővárosban, értelmiségi középosztálybeli körülmények között élő, fiatal filmrendező új munkájának hajléktalanok a főszereplői, legszívesebben felgyújtanám a mozit.


Ehhez képes leültem a székbe, elindult a vetítés, és a Csicska gyorsabban lebilincselt, mint Vásárhelyi Mária a szocdem rabszolgáját. Vannak ilyen filmek,  példának ott van mondjuk a Jackie Brown eleje, ahogy Pam Grier az Across the 110th Street című számra megy befelé a mozgójárdán, hogy megkezdje a munkanapját a repülőtéren: még nem tudunk semmit, nem értünk semmit, de már beszipkázott a hangulat és érzelmileg viszonyulunk az egyelőre tökismeretlen főszereplőhöz.

Ebből a szempontból Tilla ezúttal a szociális alapon történő jogtalan fogva tartás, 8 napon túl gyógyuló erőszak és gyilkosság Tarantinója.

Szily László - cinematrix.hu