A legszívmelengetőbb mesefeldolgozás a Shrek I. óta - legalábbis annak tűnik. Az Aranyhaj és a nagy gubanc ugyanannyira bájos, mint amennyire vicces, erre szívesen beül a szülő is, főleg úgy, hogy Aranyhaj bájos-szexis megjelenésével az alkotók kikacsintottak az apukákra, a sármos tolvaj pedig minden nő kamaszkora óta feledésbe merült férfiideál.
Könnyes nosztalgiával, könnyed nevetésekkel teli élmény, csak egy valami hiányzik ebből a nagy büdös "tökélyből": a sztori. Izgulni fogunk itt valamiért?
Szóval nagyon kedves és jól fésült az egész, de hol itt a "gubanc", a főgonosz, meg a katarzis. Mert a Kis hableány is elég sivár lett volna a gonosz tengeri boszorkány nélkül, aki nem csak a hangját akarja lenyúlni, de a pasit is. Ebben az előzetesben csak a találkozás öröme, meg az erdőben mókázás kapott hangsúlyt, sok cukiság közepette. Ez így sovány. Bár lehet valami a mesében, ha a nyitónapján máris 11 millió zöldhasút kaszált Észak-Amerikában...
A sípszó után hagyjon üzenetet!