Van egy film, ami hajlandó volt a mai napig merésznek számító témához nyúlni. Van egy film, ami látszólag tényleg értékes. Van egy film, amiben briliáns színészek tolják elénk a 20. század legnagyobb rákfenéjét, a faji diszkriminációt. Van egy film, amit pont a fent írtakért kár lenne elérzelegni...


Onnan jön a segítség, ahonnan a legkevésbé várnád. Valahogy így történt ez a \'60-as évek Amerikájában, amikor Eugenia \'Skeeter\' Phelan (megint gyönyörű és remek: Emma Stone) elhatározza, hogy riportregényt ír a színes bőrű cselédek, dadák harcos mindennapjairól. Miért kell erről könyvet írni? Mert gyakorlatilag ők neveltek fel teljes generációkat akkoriban, de annyira semmibe vették őket, hogy még a mosdót sem használhatták a házban. Mi, európaiak feszengéssel vegyes csodálkozással vesszük tudomásul, hogy a világ más tájain békeidőben is ilyen intenzíven létezhetett faji megkülönböztetés. Elszeparált fürdő a feketéknek, becsmérlő bánásmód a feketéknek, a postán külön bejárat a feketéknek. MI?! Hogyan született minderről könyv -  a maga korában?


A segítség jól jelzi, hogy a közönség igenis vevő a mondanivalóra (még ha láthatólag el is csepegtetik néhány szakaszát, olyan jó, hollywoodi módra), hiszen "mindössze" 25 millió dollárba került, és 24 nap után máris 108 milliós bevételnél jár, csak Észak-Amerikában! A filmet csak most, ősszel küldik a nemzetközi mezőnybe - Magyarországon november 3-tól láthatjuk.

Gábor János