Pénteken is kudarcba fulladt Barack Obama tárgyalása a republikánusokkal, amin az adósságplafon megemelésének körülményeiről kellett volna megegyeznie a feleknek. Az amerikai elnök látható frusztráltsággal és dühvel jelentette be mindezt pénteken, már a piacok zárása után. John Boehner, a képviselőház republikánus elnöke egyszerűen faképnél hagyta Obamát, így megszakadtak az egyeztető tárgyalások az adósságplafon megemeléséről. Pedig a tét óriási: amennyiben augusztus 2-ig nem sikerül megegyezni a feleknek, az Egyesült Államok gyakorlatilag fizetésképtelenné válik, márpedig az USA csődje beláthatatlan következményekkel járna.


Lawrence Summers, aki Bill Clinton mellett 1999 és 2001 között pénzügyminiszter (később a Harvad Egyetem elnöke, majd 2009-től két éven át Obama gazdasági tanácsadója volt) még a tárgyalások előtt azt mondta, az USA "pénzügyi Armagedonnal" néz szembe és a helyzet rosszabb lehet, mint három évvel ezelőtt, a Lehman Brothers bukása után volt. Ennek megfelelően Timothy Geithner pénzügyminiszter a napokban igen optimistán nyilatkozott: "Nincs más alternatívája az adósságplafon emelésének, ezt a republikánusok is kezdik felismerni, így az államcsőd nincs a napirenden", majd hozzáfűzte: keményen dolgoznak az egyezségen. Az egyezség azonban szemlátomást nincs meg.

Abban a felek természetesen egyetértenek, hogy a 14.300 milliárd dolláros adósságplafont meg kell emelni, hiszen ellenkező esetben bizonyos fizetési kötelezettségeit az USA nem tudja teljesíteni. Csőd és nagyon kemény megszorítások jönnének, ami a világgazdaság növekedési kilátásaira is katasztrofális hatással lenne. A vita azon van, hogy a plafon megemelése után milyen lépésekkel biztosítsa az állam az adósság további csökkenését. A demokraták elképzelései között a gazdagabbak adóterhelésének emelése is szerepel, a republikánusok viszont erről hallani sem akarnak, ők a kiadások lefaragásához ragaszkodnak.

A napokban már több hitelminősítő is jelezte, hogy kész akár az USA leminősítésére is a kialakult helyzet miatt, és tulajdonképpen az az érthetetlen, hogy ekkora adósság mellett miért nem tették ezt már meg korábban. Az is kérdéses ugyanis, hogy lehet-e egyáltalán feltétlen sikerként értékelni azt a forgatókönyvet, miszerint megemelik az adósságplafont. Amennyiben ez megvalósul, akkor tulajdonképpen csak annyi történik, hogy a fenntarthatatlan adósságból fakadó problémákat másfél évvel távolabb tolják. Vagyis "patópálos módra", ráérősen kezelik a súlyos problémát és politikai motivációktól vezérelve nem merik felvállalni a népszerűtlen intézkedéseket.

A nominálisan rögzített adósságplafon tehát egyáltalán nem hatékony eszköz az eladósodás megfékezésére (1962 óta 74-szer emelték meg a limitet), az igazi megoldás egy átfogó fiskális csomag végrehajtása lenne, erre azonban csak a 2012 novemberében esedékes elnökválasztás után van reális lehetőség. Addig az USA tovább folytathatja eladósodását, persze ehhez szükség van arra, hogy a törvényhozók legalább 2000 milliárd dolláros limitemelésről állapodjanak meg (Amerika ugyanis átlagosan havonta 125 milliárd dollárral növeli adósságát) a következő napokban és a piacok újabb másfél évnyi türelmi időt szavazzanak meg.